Szádvár, Lakatos-bástya és Belső vár kaputorony falcsonkjainak állagmegóvása

/Építész tervező: Kelemen Bálint Zoltán. Építtető: Szádvárért Baráti Kör. Kivitelező: Novalpin Kft. Támogató: NKA. Tervezés: 2014, Kivitelezés: 2016/

A Szádvárért Baráti Kör 2014. októberében a szádvári vár két, egymás közelében található falcsonkájt, Lakatos-bástya keleti falát és a Belső vár kaputornya északi falának veszély-elhárítását tűzte ki célul, amelyhez NKA páylázat keretében 2015. év végén kaptak pénzügyi támogatást. A helyreállítás során - ez elmúlt évekhez hasonlóan -együttműködtek az ÉSZAKERDŐ Erdőgazdasági Zrt., Szögliget Község Önkormányzata, az MNV Zrt., az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága, a régészeti feltárásokat vezető miskolci Herman Ottó Múzeum, valamint a műemlékvédelmi hatóság képviselőivel.

A kivitelezést a Novalpin Kft. munkatársai végezték 2016-ban.

 

A megóvás előtti állapot

A félköríves Lakatos bástya a Középső vár északi részét zárja le. A bástya középső és nyugati szakasza leomlott, a belsejében és a külső falak mentén vastag omladék volt. A helyreállítással érintett keleti falcsonk fala magasan, az omladék fölé mintegy 7-9,5m-el emelkedve állt.

A Belső vár kaputoronyának kapualját omladékhalom rejtette és rejti ma is (ennek régészeti feltárása 2015-ben megtörtént), amelyből egyedül a torony északi falcsonkja emelkedett ki (az emeleti szintek fala) mintegy 5-7m magasan. A Kelet-Nyugat irányú falcsonkhoz az északi oldalon csatlakozott jóval lepusztultabb állapotban a Belső várat a Középső vártól elválasztó várfal, amely egyben feltételezett tömlöc fala is volt.

Mindkét falcsonkon jelentős méretű kiomlások voltak, a falkoronák mállottak, a fúgák kötőanyaga több helyütt kipergett, a falakon eltérő mértékben vegetáció jelent meg. Helyenként eredeti vakolatfoltok, födémegerenda- illetve állványgerenda fészkek maradványai látszódtak. Faragott kő (sarokkváder) egyedül a kaputorony falcsonkjában maradt fenn.


Tervezett állapot

A szádvári vár eddigi állagmegóvásai egységes "arculatot" mutatnak. A falcsonkok állékonyságának biztosításán túl alapvető célkitűzés volt a Szádvári romvárra ma még oly jellemző "természeti romvár" szépségének a fenntartása. A naturalisztikus romkontúrképzés miatt a védőráfalazásoknál kiemelt figyelmet kellett fordítani a megfelelő lejtések kialakítására, a falkoronák vízelvezetésére. Az eredeti falszövet jellegzetességei szerint falaztuk fel az elpusztult falsíkokat, falmagokat, falvégeket, csorbázatos falcsatlakozásokat a minimális, azaz az állékonyság megkövetelete mértékben. A kaputorony falcsonkjánál a sarokkvádereket az eredeti kváderkő anyagával azonos kővel kiegészítettük. Mindkét falcsonknál az állványgerenda-lyukakba, illetve födémgerenda fészkekbe impregnált tölgyfa dugók kerültek, az új faanyag megegyezik a korábbi helyreállításoknál használt faanyag színével és anyagával. Eltávolítottuk a falakról növényzet, az eredeti vakolatfoltokat megóvtuk. A falak föld alá kerülő részeit geotextília védi.

A romok körüli fák csökkentik a falak kitettségét illetve a romvár természeti jellegének meghatározó elemei, ezért a romot közvetlenül nem veszélyeztető fák megóvásra kerültek.