Romkarakterológia

/Kelemen Bálint Zoltán, 2011/

Változó társadalom - Változó műemlékvédelem

Mélyünkből jövő igény mind az állandóság, mind pedig a változás vágya. A kettő együtt említése ellenmondásnak tűnik a logika szabályai szerint, de nem az élet szabályai szerint. Elviselhetetlen szenvedés az élet, ha reményünk sincs benne az állandóra, a nyugalomra, és már élve szenvednénk el a halált, ha nem tudnánk folyamatosan változni, alakulni.”1 /Várszegi Asztrik/

Műemlékvédelmünkben az 50-60-as évekre alakult ki egy olyan egységes gyakorlat és eszközkészlet,2 mely máig érezteti hatását. A korszak rom-műemlékvédelmét alapjaiban határozta meg a változatlan formában történő fenntartás és az ehhez kötődő anyagi-formai azonosság, ami a történeti nagyság egyidejű érzékeltetésének igényével kényszerhelyzetet szült: egy didaktikus-magyarázó, múltba merevített jövőképet kínálva fel a romemlékek számára. A 60-80-as évek egységes rom-helyreállítási gyakorlatát felbolygatták a 90-es évek társadalmi változásai. Egyre többet kívántunk látni a múltból, többet, mint térdig érő romokat. A rekonstrukciós hullám első műemlék-helyreállításainak kezdeti bizonytalankodásai után egy újfajta szemléletre való törekvés kezd kibontakozni, ahol nem az eredmények dokumentatív bemutatása áll az első helyen, hanem újra az egykori mű egészére koncentrál, melyben helye lehet a látványosabb restaurálásnak és indokolt esetben a rekonstrukciónak is.3 Restaurálás, rekonstrukció, de a legalapvetőbbnek tekinthető „konzerválás már maga beavatkozás. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a beavatkozás és annak jegyei a műemléken meglátszanak”4 – ezzel óhatatlanul változást hozva magukkal. Célom egy olyan rom-vizsgálati metódus alapjainak ismertetése,5 ami vizsgálatának tárgyát, a romot „változó” emlékként közelíti.

 

Karakterológiai előkép

Már Vitruviusnál is találkozhatunk karakterológiai jellegű leírásokkal. A magánházak kialakítása kapcsán a különböző éghajlatok alatt élő embertípusokról például így ír: „(…) az északon élő népek hatalmas testűek, világos színűek, sima és vörös hajúak, kék szeműek, bővérűek (…)”.6 Míg számos további, itt bemutatásra nem kerülő tanulmány is köthető az épületek karakterológiai vizsgálatához, kifejezetten a romok karakterológiájával foglalkozó művet a szakirodalomban nem leltem fel. Az építészeti karakterológiák közül Hajnóczi J. Gyula Vallum és Intervallum – Az építészeti tér analitikus elmélete c. tanulmányát (mely a romok térkarakter-vizsgálatának az alapja lehet), valamint Cságoly Ferenc és munkatársai Budapest Karaktertérkép, Metodika,7 illetve Budapest Karaktertérkép, Értékkataszter8 tanulmányát emelem ki. Ez utóbbi jelen romkarakterológiához több szempontból (szemléletmód, metodika) előképül szolgált, ezért a két kötetet egységként kezelve röviden bemutatom. A Metodika elvi megalapozás és módszertani előkészítés, az Értékkataszter gyakorlati tapasztalatokkal kiegészített tervezési „segédlet”. Alapjuk, hogy a várost élettelen anyagból felépülő élő rendszernek tekinti. A vizsgálat három szakaszban történik:

I. a felosztás, karaktertérkép készítése.9 A város felosztása analitikus (az „élettelen” jelleg vizsgálata), analogikus (az „élő” jellem vizsgálata) és kronologikus vizsgálatok összegzéseként. A három szempontból azonos tulajdonságú területek alkotnak homogén egységet, az eredmény karaktertérképen jeleníthető meg.

II. részterületek vizsgálata, értékkataszter.10 A homogén területek önálló, részletes karakterológiai vizsgálata. Felépítése: ismertetés (általános adatok), vizsgálat (az általánostól a részletek felé), következtetés, javaslattétel.

III. eredmények összesítése, karakterterv.11 A karakterintenzitást vizsgálva kirajzolódnak a karakterközpontok és a gyenge karakterű területek. Ezek eltérő „kezelésére” karakterterv készíthető az eredmények összegzésével.

A karaktervizsgálat alkalmazási területei:12 építési övezetek lehatárolása; városok identitásának meghatározása; fejlesztési koncepciók alapja; övezeti tervek készítése; területek érték,- fenntarthatóság,- fejlesztésorientált minősítése; tervezési segédlet; prospektus készülhet belőle. A mintaként tekintett karakterológiai rendszer egy alulról építkező, megismerésen alapuló elemzés, eszköz a tervezéshez, végeredményét konkrét célok és érdekek nem befolyásolják.13 Szintetizáló közelítésmódja által láthatóak lesznek az összefüggések, a különböző vizsgálatok egymással jól összevethetők. A várost és az épületet, mint élő egyedet vizsgálja, melynek életszakaszai: születés, fejlődés, érettség, hanyatlás, halál (rom)14 Paradox módon a halál állapotában rejlik a legtöbb lehetőség, itt halmozódnak fel azok a feszültségek, melyek egy kritikus pontot elérve, megfelelő anyagi érdekeltséggel találkozva a terület újjáéledéséhez vezetnek. Karakter-definíció

A karakter fogalmát a Budapest Karakterterv, Metodika15 részletesen kifejti: a karakter fizikai és lelki-szellemi tényezőkből összeálló tulajdonság, ötvöződik benne az élőre vonatkozó jellem és az élettelenre vonatkozó jelleg, elvont lelki-szellemi és konkrét fizikai tulajdonságok. A jellem analogikus módszerrel, a jelleg analitikus úton kutatható. A karakter időben változik, idővel alakul ki. Ugyanaz az épület más karaktert mutat télen, mint nyáron és mást minden embernek – az eltérő körülménynek, környezetek hatása, karakterformáló ereje különböző lehet. A karakterben benne van minden, ami jellemző lehet egy élőlényre, épületre. A definícióba beépül a változás, az eltérő nézőpontok és körülmények hatása, egységként, de kontextusba helyezve kezeli vizsgálata tárgyát. Ez alapján tartom alkalmazhatónak egy, a „változások” mentén közelítő, tágabb összefüggések vizsgálatát célzó romkarakterológia esetén. Mi a rom?

Tudományos – építészettörténeti, régészeti, művészettörténeti – dokumentum és forrás,16 a múlt pótolhatatlan emléke, de egyúttal egy folyamatosan változó, élő emlék,17 melynek megmentése – de magára hagyása is – további változást eredményez.18 Szótárakban, törvényekben a teljesség igénye nélkül a következő rom-definíciókat lelhetjük fel: régen elpusztult épület maradványa; leomlott épület törmelékeinek tömege; valamiből nagy pusztulás, változás után megmaradt rész; az, ami valamiből az idő által megrongált állapotban megmaradt.19 Rendeltetésszerű céljára nem használható építmény.20 A rom értelmezésére azok ki- és átalakulásának folyamatát modellezve (építés, pusztulás/pusztítás, állagmegóvás, átépítés) teszek kísérletet:

- A „természetes” romok épületek maradványai, azok pusztulásából születtek, a folyamat leírható az épülettől a romig tartó változással. A rom egy állomás az épület életében a teljes megsemmisülés és az átalakulás válaszútján, beavatkozás nélkül az emlék tovább halad a végső anyagi megsemmisülés felé. - Romok létrejöhetnek műromként is, pusztult épületek maradványait új kompozícióban felhasználva (Tata, Angolpark műromja). - Pusztult épületek maradványait használják fel a romként való megőrzés, konzerválás, értelmező bemutatás során is, de ez esetben a töredékek „helyben” maradnak. Amennyiben a „természetes” rom kialakulását pusztuláshoz kötjük, akkor ezen „művi” beavatkozások eredményei műromnak tekintendők. - A művi beavatkozás lehet olyan mértékű, hogy a rom (vagy részei) a továbbiakban nem tekinthetők „romnak”, épületté (kiépítés, rekonstrukció) vagy épület részévé (védőépület) alakul.

Ha épület és rom egymásba átalakulni képes egységét veszem alapul, felmerül a kérdés, hogy a pusztulás folyamatában mikortól tekinthető romnak egy épület, és a „művi” beavatkozások eredményeként épületnek egy rom? Ez a pillanat a „point of no return”, magyarul visszatérési határpontként került elnevezésre. Azt definiálja, amikor a metamorfózis folyamatában az emlék alapvető lényege változik meg: többé már nem tekinthető romnak, mivel épület lett belőle, vagy épületnek, mivel rommá vált. A fogalom a változás tényét hivatott rögzíteni. Egy emlék élete során több határpont-átlépés is bekövetkezhet: többször lehet egy épületből rom, és újra épület – de egy „másik” épület és rom!

Alapvető fontosságú annak eldöntése, hogy az emlék rom, vagy épület (a pusztulás folyamatában elérte-e a határpontot), ugyanis alapvetően más lehet a beavatkozás eszköze: a határpont előtt a restaurálás-rekonstrukció-helyreállítás (a pusztulás előtti állapot visszatérhet), míg a határpont után a konzerválás vagy kiépítés (védőépületté, más építménnyé) alkalmazható. Végül látnunk kell azt is, hogy maga a beavatkozás mit eredményez – a művi beavatkozás során átlépjük-e a határpontot? Nem minden beavatkozáskor lesz romból épület, de érezzük, hogy valami mégis „visszavonhatatlanul” megváltozott: anyag, tér, tömeg, funkció stb. A határpont nem csak épület és rom viszonyában vizsgálandó, hanem az „alkotóelemek” vonatkozásában is.

 

Romkarakterek

A romkarakterológiához egy fogalompár bevezetését tartottam szükségesnek, melyek a pusztulással kialakuló „természetes” rom karaktereinek, és a művi építő jellegű beavatkozás eredményezte karakterek szétválasztását szolgálja. A régi karakterjegyek pusztuló-változásával létrejövő karakterek az „elsődleges, vagyis pusztuláskarakterek”, melyek a pusztulás módjától (robbantás vagy természetes pusztulás stb.) és az környezeti viszonyoktól alapvetően függenek. A feltárás folyamatai nem az építés, hanem továbbra is a „pusztulás” irányába mutatnak, az ekkor kialakuló karaktereket is pusztuláskarakternek tekintem. A megóvás-hasznosítás módosítja a rom karaktereit: olyan új karakterek születhetnek, melyek azelőtt a romra, de sokszor magára az eredeti épületre sem voltak jellemzőek. A másodlagos, vagyis épített karakterek művi, építő jellegű beavatkozások eredményei, melyek inkább a korstílus és műemléki elvek függvényei. A romkarakterek másik csoportosítása a Budapest Karakterterv Metodikán alapul, elválasztva az anyag meghatározta materiális karaktereket (élettelen-jelleg) az anyagi valójukban nem létező, mégis a fizikai jegyeket alakítani képes immateriális karakterhordozóktól (élő-jellem). Vizsgálatunk tárgyát, a romot egy folyamatosan változó, élő emléknek tekintve úgy gondolom, hogy a pusztulás- és épített karaktereket „materiális és immateriális” síkon is vizsgálni szükséges. Ez adja csoportosítási rendszerem vázát.

A pusztulás- és épített karaktereket az alábbi materiális karakterhordozókon vizsgálom: - Építőelem anyaga, felülete. A pusztuláskaraktere alapvetően anyagi sajátosság, míg az építőanyagon megjelenő épített karakter az anyagi jellemzőkön túl nagyban függ a különféle karták, elvek iránymutatásaitól is. - Szerkezet. A pusztulás az építéssel ellentétes folyamat: a tető, majd a födém és falak pusztulása után csak az alapozás marad. A pusztuláskarakter, csakúgy, mint az épített karakter függ az eredeti szerkezetek kialakításától, szilárdsági jellemzőitől. - Forma. Pusztuláskarakterei hordozta formai változatosság felöleli az eredeti épület formáján alapuló töredékes sziluetten át a lankás halom irányába tartó átmeneteket. A művi beavatkozások ezeket a „romantikus” formákat könnyen eltűntethetik. - Tér. Pusztuláskaraktere a kinyíló, differenciálódó tér. Állagmegóvás, kiegészítés, védőépületbe foglalás során a tér épített karaktere a bezáródás irányába mutat. - Tömeg. A pusztuló térhatároló felületekkel kinyíló térrel eltűnnek az épülettömegek, a faldarabok új, különálló tömegként érzékelhetők. Épített karakter a védőépítmények tömege, a rekonstrukcióval és kiépítéssel létrejövő régi-új épülettömegek. - Épített és természeti környezet. A környezeti elemek a romemlékek szerves részei, melyek változása a rom kapcsán jelenthet pusztuláskaraktert (elhagyott ház falából kinövő növény) és épített karaktert is (növényzetből imitált rekonstrukció).

A pusztulás- és épített karaktert az alábbi immateriális karaktertényezők kapcsán vizsgálom: - Társadalmi,- kulturális környezet. Más egy rom megítélése ma, mint régen, más egy diktatúrában és demokráciában, más a különböző országokban. A társadalmi- és kulturális környezet milyensége alapvető hatással van a romra, lehet egyaránt „pusztító” és „építő” jellegű. - Gazdasági környezet alapvetően meghatározza a fenntartási lehetőségeket, és ez által a rom karaktereit: más egy rom megjelenése, ha megóvására van anyagi forrás. - Funkció. A funkció nélküli épület (és rom) pusztulásra van ítélve. A funkcióvesztés lehet a romok létrejöttének egyik oka, további hiánya az anyag teljes megsemmisüléséhez vezet. Fajtája alapvetően befolyásolja a rom jövőbeni karakterét. - Tulajdonos személye. Más egy rom megjelenése, ha fenntartásáért tesz a tulajdonosa, mintha csak nyűg számára. - Jogszabályi - elvi környezet. A romemlék épített karaktereit közvetlenül határozzák meg a különböző műemléki jogszabályok és elvek előírásai, a szabályozatlan tulajdonjogi helyzet az emlék pusztulásához vezethet.

 

Romkarakter-vizsgálat

A bemutatott materiális- és immateriális, valamint pusztulás- és épített karakterek szerinti csoportosítás adja azt az egységes szempontrendszert, ami alapján a vizsgálatot mindhárom idősíkon - a múltbeli épület, a jelenlegi rom, valamint a jövő (tervek) – vonatkozásában elvégzendőnek gondolok. A vizsgálat alapja a karakterek egyedi azonosítása (független vizsgálat), ez alapján készíthetők komplex, akár több szempontú- és célú (szubjektivitás) összevetések (vonatkoztatott vizsgálatok). A vizsgálat alapegysége az egyes emlék. Egy terület (régió, ország) romemlékeinek egységes szempontú vizsgálata alapján meghatározható azon „homogén” emlékek köre, melyek azonos szempontok szerint kezelendők.21 Az adott rom „részletei” irányába haladva pedig feltárhatjuk a romterületen belüli „homogén” egységeket: azonos időben azonos anyagból készült építések, azonos típusú tagozatok, egyformán pusztuló anyag, hasonló tériségek stb., ezzel talán újabb információt adva az emlék történeti kutatásához, vagy a romok csoportosításához.

 

Összegzés

A rom egy komplex, sok karakterből összeálló egész, mely az állapotát tekintve folyamatosan változik. A romkarakterológia témáját felvető előadásomban - és az alapul szolgáló szakdolgozatomban - egy olyan vizsgálati-értékelési rendszer „első változatának” kidolgozása volt a célom, amelynek meghatározó sajátossága a rom-örökség hordozta érték megőrzésének területén egyfajta dinamikus, a változásokat követő szemlélet érvényesítése. A javasolt rendszer határozott struktúrát kínál a romokat meghatározó tényezők sokféleségének áttekintésére, miközben nem lemerevíti, hanem a lehetséges változások és változatok okait feltárva dinamizálja a romok kezelésének területét. Eszközül szolgálhat alapvető döntések meghozatalához: változatlanul hagyás, illetve a beavatkozás módozatainak eldöntése (konzerválás, kiegészítés, rekonstruálás, kiépítés stb.), alapja lehet kezelési,- szabályozási tervnek, fejlesztési koncepcióknak.

 

1 Várszegi Asztrik In Várszegi 2001 p. 78.
2 Ehhez ld.: Horler 1964.
3 A korszak áttekintéséhez: Arnóth 2004, Császár 1990, Császár 1999, Fejérdy 1999, Fejérdy 2007, Gerő 1970, Horler 1964, Horler 1972, Mezős 2001, Zádor 1999
4 Gerő László In Gerő 1970. p. 24-26.
5 A bemutatandó témát „Bevezetés a romkarakterológiába” című műemlékvédelmi szakmérnöki szakdolgozatomban (BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék, konzulens: Dr. Fejérdy Tamás, 2010 június) keretében dolgoztam ki, ez szolgál előadásom alapjául.
6 Vitruvius 2009. p. 133.
7 Cságoly - Csuportné - stb.: Budapest Karakterterv Metodika. Építész Stúdió 11. Kft. 1992
8 Cságoly - Csuportné - stb.: Budapest Karaktertérkép, Értékkataszter. Építész Stúdió Kft. 1992.
9 Bővebben: Cságoly 1. 1992. p. 37-73, Cságoly 2. 1992. p. 6-56
10 Bővebben: Cságoly 1. 1992. p. 37-74., Cságoly 2. 1992. p. 57-82.
11 Bővebben: Cságoly 1. 1992. p. 78-80.
12 Bővebben: Cságoly 1. 1992. p. 81-84.
13 Cságoly 2. 1992. p. 3.
14 Cságoly 1. 1992. p. 77.
15 Cságoly 1. 1992. p. 3-7.
16 Ld.: Marosi 2008
17 Ld.: Sedlmayr 2000. p. 6.
18 Ld.: Gerő 1970. p. 24.
19 Magyar értelmező kéziszótár. szerk.: Juhász József-Szőke István-stb.. Bp., Akadémia kiadó, 1975
20 A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi 13.sz. törvényerejű rendelete a múzeumokról és műemlékekről 18. § (3)
21 Budapest Karakterterv, Metodika alapján

 

Irodalomjegyzék


Arnóth 2004 Arnóth Ádám: Újra az újraépítésről. In Műemlékvédelem. Kulturális örökségvédelmi folyóirat.(XLVIII.évf. 5.szám. 2004) p. 303-307.

Cságoly 1. 1992 Cságoly Ferenc - Csuportné stb.: Budapest Karakterterv Metodika. Építész Stúdió 11. Kft. 1992

Cságoly 2. 1992 Cságoly Ferenc - Csuportné stb.: Budapest Karaktertérkép, Értékkataszter. Építész Stúdió Kft. 1992

Császár 1990 Császár László: A műemlékvédelem jövője, a jövő műemlékvédelme. In Műemlékvédelem. Kulturális örökségvédelmi folyóirat. (XXXIV. Évf. 4.szám. 1990) p. 193-197.

Császár 1999 Császár László: A műemléki helyreállításról. In Műemlékvédelem. Kulturális örökségvédelmi folyóirat. (XLIII. évf. 2.szám. 1999) p. 63-68.

Fejérdy 1999 Fejérdy Tamás: Helyreállítás, restaurálás, rekonstrukció – hitelesség. In Műemlékvédelem. Kulturális örökségvédelmi folyóirat. (XLIII. Évf. 4.szám. 1999) p. 213-215.

Fejérdy 2007 Fejérdy Tamás: Műemlékvédelem és ingatlanfejlesztés. In Műemlékvédelem. Kulturális örökségvédelmi folyóirat. (LI. évf. 4.szám. 2007) p. 217-220.

Gerő 1970 Gerő László: A magyar várak helyreállításának mértékéről és módjáról. In Műemlékvédelem. Kulturális örökségvédelmi folyóirat. XIV. évf. 1970. 1.szám. p. 23-28.

Horler 1964 Horler Miklós: Romok műemlékvédelmének módszerei. In Műemlékvédelem. Kulturális örökségvédelmi folyóirat. VIII. évf. 1964. 1.szám. p. 1-24.

Horler 1972 Horler Miklós: A Velencei Carta alkalmazása a magyar műemlékhelyreállítási gyakorlatban. In Magyar Műemlékvédelem 1969- 1970. Bp., Akadémia kiadó 1972. p. 185-222.

Marosi 2008 Árpád-házi királyok mint afféle középkori Hófehérke és a hét törpe. Interjú Marosi Ernő művészettörténésszel. In Élet és Irodalom 2008. március 21., 12. szám.

Mezős 2001 Mezős Tamás: Elmélet és gyakorlat a magyar műemlékvédelemben 1949-1999. In Architectura Hungariae. III. évf. 2001. 2.szám http://arch.et.bme.hu/korabbi_folyam/doc/mezos08.doc (2010.05.28.)

OMF 1986 A magyar műemlékvédelmi gyakorlatban alkalmazott elvek és módszerek időszerű kérdései. Az Országos Műemléki Felügyelőség állásfoglalása. In Magyar Műemlékvédelem X. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal évkönyve (1980-1990) Bp., OMH 1996. p. 26- 28.

Sedlmayr 2000 Sedlmayr János:Holt” műemlékek felhasználásáról ma. Töprengések negyvenöt év után... In Műemlékvédelem. Kulturális örökségvédelmi folyóirat. (XLIV. évf. 1.szám. 2000) p. 6-12.

Várszegi 2001 Várszegi Asztrik: „Műemlékeink” személyes megközelítése (Sopron és Pannonhalma). In Műemlékvédelem. Kulturális örökségvédelmi folyóirat. (XLV. évf. 2.szám. 2001) p. 77-78.

Vitruvius 2009 Vitruvius: Tíz könyv az építészetről. (ford.: Guláys Dénes) Szeged, Quintus kiadó, 2009. 

Zádor 1999 Zádor Mihály: A hitelesség értelmezéséről a rom-emlékek megóvásánál és tartós védelménél. In Műemlékvédelem. Kulturális örökségvédelmi folyóirat. (XLIII. évf. 6.szám. 1999) p. 357-359.

-----

Kézirat. A tanulmány korrektúrával megjelent: Kelemen Bálint: Romkarakterológia. In.: Az épített örökség védelmében. Változó társadalom - Változó műemlékvédelem? Szerk. Ferhc Magda. Kiadó: Széchenyi Irodalmi és Művészeti akadémia. Budapest, 2011. ISBN: 978-963-88564-1-8.