A füzéri Alsóvár kiépítése

/Építész tervező: Skardelli György, Kelemen Bálint Zoltán (KÖZTI Zrt.) Építtető: Füzér Község Önkormányzata. Kivitelező: Geoteam Kft. Tervezés: 2011-2015, Kivitelezés: 2013-2015. Szöveg: Kelemen Bálint Zoltán/

"Évszázadokon keresztül a Felsővárhoz vezető út kapuja volt a várköpeny mentén húzódó Alsóvár. A füzéri Önkormányzat tervbe vette a műemlék együttes megmentését a jövő számára oly módon, hogy előkerestetve a fellelhető összes írásos, rajzos dokumentumot, meghallgatva régészek, restaurátorok, építészettörténészek véleményét, segítségül hívva építészeket, újjáépíttették a romokból az Alsóvárat. Az építés során és az építés befejeztével munkalehetőséget biztosítottak a település lakói számára. A 20. század elejére nyomtalanul eltűnt várrész 340 év elteltével a régi alapokon épült újjá, egyaránt magán hordozva a múlt és a jelen építészeti karaktereit.

 

Nem mindennapi vállalkozásba kezdett Füzér Község Önkormányzata – élükön Horváth Jenő polgármesterrel – amikor a 2003-ban, Simon Zoltán régész ásatása nyomán a füzéri várhegy keleti oldalán, az úgynevezett Párkányréten megtalált Alsóvár alapfalain a várrész teljes újjáépítését tűzte ki célul. Már az első, Oltai Péter építész által készített 2009-es tervek is a várfalak jelentős, szinte egyedülálló mértékű (mintegy 10-12 méteres) felmagasításáról szóltak.

A Közti Zrt. építészei - Skardelli György és Kelemen Bálint Zoltán (jelen sorok szerzője) - 2011-től vették át az előd-tervező munkáját. A két tervezési szakasz között eltelt időben tovább pontosodtak a megrendelői-üzemeltetői igények, a 2009-től a régészeti munkákat irányító Gál Viktor újabb – a romfalakat érintő komoly statikai problémákat is feltáró – ásatásai jelentősen árnyalták ismereteinket az Alsóvárról. Az új adatok – amelyek még nem álltak a korábbi tervező rendelkezésére – magukkal hozták a tervek jelentős mértékű megváltoztatását. Az új tervek alapján végül 2013-ban elkezdődhetett az Alsóvár újjáépítése.

 

Füzér vára

A füzéri vár a Zempléni hegységben, gyönyörű természeti környezetben, különleges sziklagyep társulásoknak otthont adó andezit hegykúp tetején áll. A várhegy keleti oldalán a markánsan nyújtott, mintegy 1500 m2 alapterületű Alsóvár egy lankásabb hegyhát irányából közelíthető meg, ahonnan fa lépcsőn – az ú.n. Grádicson - mehetünk tovább az 50 méterrel feljebb elhelyezkedő Felsővárba.

A vár egyike azon magánföldesúri alapítású várainknak, amely már a tatárjárás előtt is állt. Első ismert birtokosa a Kompolt nembeli „vak” Andronicus mester volt, akitől II. András király vásárolta meg. Ezt követően Mihály comes, majd Aba Amádé birtokolta, az Abák bukása után újra királyi vár lett. 1389-től 1567-ig a Perény faluból származó, Terebest is birtokló Perényi család tulajdonába került, hozzájuk köthetők a vár jelentős építkezései, köztük az Alsóvár 1530 körülre tehető, kőből történt kiépítése. Perényi Péter koronaőr 1526 novemberétől 1527 októberéig itt őrizte a Magyar Szent Koronát. A vár később megfordult Báthory Erzsébet és Nádasdy Ferenc kezén is. Utóbbit a vár utolsó bérlőjével, Bónis Ferenccel együtt a Wesselényi-féle szervezkedésben betöltött szerepük kapcsán fej- és jószágvesztésre ítélték. Az ily módon kamarai tulajdonba került várat Strassoldo kassai kapitány – hogy az ne jusson a Habsburg ellenes bujdosók kezére – 1676-ban végül felgyújtatta. A várrom és a hozzá tartozó uradalom a Károlyi család birtokába került. A vár köveit a környékbeli építkezésekhez széthordták. A romok megmentését a füzériek – Wittich Béla erdészeti segédtiszt személyében - 1910-ben kezdeményezték először, aminek eredményeként Lux Géza tervei alapján – és a Károlyiak költségén – 1934-36-ban állagmegóvás történt a felsővári kápolnán és a kaputornyon. Hosszabb szünet után 1977-ben először csak három héten keresztül zajlottak ásatások a várban, 1992-től napjainkig már rendszeres feltárások és helyreállítások történtek. Az építészeti terveket 1992-2009 között Oltai Péter készítette. Az Alsóvár kapcsán a Közti Zrt. építészei 2011-től kapcsolódtak be a tervezési munkába. A Felsővár tervezését Rudolf Mihály DLA (Hadas Építész Kft.) 2012-ben veszi át, az őt tervei alapján a tavalyi évben készült el a palotaszárnyak és a várkápolna helyreállítása.

 

Az Alsóvár a neolitikumtól 1676-ig

A régészek kutatásai és publikációi alapján az Alsóvár területéről előkerült neolit kori (Kr.e. 6-4. évezred), bronzkori (Kr.e. 3-2. évezred), kelta kori (Kr.e. 3-2. század), római császárkori (Kr.u. 1-4. század), illetve az Árpád-kortól (13. század) a kora újkorig (17. század) terjedő leletanyagok bizonyítják, hogy a füzéri várhegy ezen része 5-6000 éven keresztül lakott hely volt.

Erődítés nyomai a bronzkortól kezdve ismertek: a mai kapuhoz vezető út mellett bronzkori sánc maradványai figyelhetők meg. Az Árpád-korban az Alsóvárat fa palánk védte, területén fa épületek és tapasztott kemencék álltak. 1529-ben Szapolyai János hada felgyújtja az alsóvári istállókat, ezt követően erősíthetik meg a várrészt kőfallal és felvonóhidas kapuval. A vár 1676-os felégetése előtt az itt álló épületek már rossz állapotban voltak. A pusztulás után az Alsóvár köveit részben az alapozásig elhordják, hiszen ez a várrész szekérrel is könnyen megközelíthető volt. A területet lassan visszahódította a természet, és az Alsóvár falai teljesen eltűntek a föld színéről.

 

Az Alsóvár kutatása 2003-2015

A 20. század végére teljesen eltűnt Alsóvár létére és helyére a 17. századi várleltárak leírásaiból, illetve a népnyelvben máig élő „Párkány/párkányrét” elnevezésből következtettek a régészek. A feltárások során teljes hosszában napvilágra került a középkori várfalak andezit kőalapozása, az Alsóvár területén egykor állt középkori épületek többnyire sárba, ritkábban meszes habarcsba rakott kő alapfalai, döngölt agyag vagy terrazzo padlói, az Árpád-kori fa palánk nyomvonalának egy részlete, különböző korú kemencék maradványai, de találtak a vár területén neolit-kori csiszolt kőbaltát is. A feltárás során az Alsóvár előtti szárazárok omladékából szinte hiánytalanul előkerült a nagyméretű, felvonóhidas kapu kőkerete. A régészeti kutatások további érdekességgel is szolgáltak: a hosszoldali várfal északi végének alapozásába beépítve találták meg a Felsővár első, a 15. századi várkápolnájának faragott köveit.

A 17. századi épületek anyagáról, funkciójáról az 1620-tól rendelkezésünkre álló várleltárak adnak leírást. Az inventáriumok szerint az Alsóvár területén a kapu mellett „szenelő” darabontház és istállók álltak, amelyeket fa zsindellyel fedtek, faluk tapasztás nélküli, feltehetően fa szerkezetű volt. Ezt támasztja alá, hogy a kapu melletti épületek alapfala többnyire sárba rakott kőfal volt, egyedül a darabontház kapu felőli fala volt erősebb habarcsos kőfal. A várrész végén a Felsővárba vivő grádics előtt leírt kő falazatú Gerendás-pince alapfalai szintén előkerültek, födémje a nevéhez híven gerendás szerkezetű lehetett. A legtöbb épület padlását tárolásra használták.

 

Rekonstruálhatóság

Az Alsóvár tervezését megelőzően több elméleti rekonstrukciós munka is napvilágot látott. Először Oltai Péter vetette papírra a várrész 17. századi kinézetére vonatkozó elképzelését, majd turisztikai-ismeretterjesztő céllal Simon Zoltán, Kelemen Bálint Zoltán és Mehrl Nándor készített a füzéri Várgondnokság „Megőrzött értékek világa” c. kiállításhoz rekonstrukciós modellt. A korábbi munkákat az újabb feltárások és analógiakutatások alapján a vár régész-kutatóival konzultálva jelentősen felülbíráltuk. (A kutatási eredmények a „Füzér – A regélő vár” c. animációs kisfilmben - készítője a Pazirik Informatikai Kft. - megjelennek, erről bővebben lásd jelen kiadvány: A füzéri vár periodizált tömegrekonstrukciós kísérlete c. tanulmányát).

Az Alsóvár felvonóhidas kapujának kőkeretére vonatkozóan Kovács István készített elméleti rekonstrukciós kutatást és helyreállítási tervet.

A középkori Alsóvárból csak a várfalak nyomvonalát, szélességét és anyagát, illetve az egykor itt állt épületek helyét, építőanyagát és funkcióját ismerjük biztosan. A várfalak és épületek magasságára, formájára vonatkozóan már nem rendelkeztünk elég adattal. Így hiteles rekonstrukció megvalósítása egyedül a várkapu kőkereténél érhető tetten, a vár külső megjelenése szempontjából meghatározó többi esetben csak totális hipotézisekre illetve bizonytalan analógiákra hagyatkozhattunk volna, ezért az ismeretlen eredeti állapot visszaépítése helyett más megoldást kellett keresni a vár felépítésére.

A rendelkezésre álló tudományos ismeretanyagon túl egyéb körülmények is közrejátszanak abban, hogy milyen mértékben rekonstruálható „hitelesen” egy épület. Ilyenek azon új tervezési követelményekből (pl.: tartószerkezeti szabványok) és új funkcióból fakadó igények (turisztikai fogadópont), amelyek az eredeti épület felépítésekor még nem léteztek, ugyanakkor az épület külső-belső megjelenésére óhatatlanul hatással vannak.  Az új építészeti-szerkezeti elemek sok esetben nem rejthetők el, illetve nem helyezhetők bele a középkori épület vélt vagy valóban ismert formai-szerkezeti keretei közé. Ez esetben vagy szándékosan az eredetitől drasztikusan eltérő megjelenést választhatunk, vagy a hely, illetve a középkori vár karakteréhez minél inkább igazodó, de kortárs elemeket is tartalmazó épületeket tervezünk. Az Alsóvár tervezésekor a megrendelői igények egyértelműen az utóbbi irányába mutattak, így a tervezők egy eddig ismeretlen kihívással szembesültek: egy történeti miliőbe illő kortárs vár igénye rajzolódott ki.

 

Az újjáépült Alsóvár

A régészeti és építéstörténeti kutatások eredményeit hasznosítva rekonstruktív módon újraépült az Alsóvár kapuzata, és a középkori, megerősített alapokon felépült új várfala. Ezzel az Alsóvár újra a Felsővár kapujává, az odavezető út kiinduló pontjává vált. A gépjárművel érkező vendégek a vár alatti parkolóban tudják lerakni gépkocsijukat és egy erdei úton jutnak fel az Alsóvár felvonóhidas kapujához. A várfalon belül a Fogadó épület szolgálja a látogatók kényelmét, információt és belépőt kínáló pulttal, egy kisebb bemutató résszel, illemhellyel. A várfal belső oldalán húzódó körüljárón a látogatók végig tudnak sétálni a kapuzat felett és annak folytatásaként a Fogadó épület galériáján, az út végén eljutva a vár végén lévő Gerendás-pincéig, amely a hegykúp körül körbefutó Sziklagyep Látogató Ösvény (tervezője Radványi György DLA - Ulyssys Kft.) kiindulási pontja és kiállítótere.

Az anyaghasználat alapvető eleme – csakúgy, mint a középkori vár esetében is – a helyben található andezit kő és a masszív fa. Az andezit a várfal és a várudvar burkolatának meghatározó anyaga, a vörösfenyő és a tölgyfa, mint erős gerendázatból összeállított szerkezet és bútorzat megjelenik mind a belsőben, mind a külsőben. A tetőszerkezet héjazata kettős szegezett, kőpala fedés.

Az Alsóvár – annak szinte teljes lepusztulása miatt – újjáépített, amely tényt a kőszerkezetek is magukon hordozzák: az eredeti és az új részeket a várfal külső síkjába épített 10cm vastag andezitkő didaktikai csík választja el egymástól, míg a faragott kőelemek esetében a felületképzés és anyaghasználat (az eredetivel azonos adalékanyagot tartalmazó műkő) különbözteti meg a régi faragott követ a pótolt vagy a teljesen új kőelemektől.  

A várfalnál a régészeti feltárások során tartószerkezeti problémák jelentkeztek, ezért az eredeti várfal megtartása érdekében a hosszoldali várfalat a terepszint alatt takartan futó, merevbetétes mikrocölöpökön nyugvó és hátrahorgonyzott vasbeton fejgerenda támasztja meg. Ezzel a megoldással – ami jelentős többletköltséget rótt az építtetőre és a támogatókra - lehetőség nyílt az eredeti várfal és várfalalapozás in situ megóvására, és ezáltal a felmenő falak eredeti alapokon és eredeti helyen történő felépítésére. A legújabb tartószerkezeti méretezésnek megfelelő módon a kőfalak tetején takartan vasbeton koszorú készült, a dél-keleti várfalat és a kapuépítményt a kőfal belsejében vasbeton pillérek merevítik.

A 17. századi várleltárakban csak szűkszavúan említett kétszárnyú kapu faragott kövei (valamint az öntőerkély konzolköve, a felvonóhíd tengelyének perselyköve és az övpárkány számos eleme) szinte hiánytalanul előkerültek a szárazárok omladékából, amelyet 333 év elteltével Kovács István kőrestaurátor állított újra össze a füzéri Polgármesteri Hivatal udvarán. Az ő további elméleti rekonstrukciós kutatásai alapján a várfalba hat évvel később, 2015-ben visszaépített impozáns méretű, mintegy 10 láb (330 cm) széles, 13 láb (429 cm) belmagasságú félköríves kőkeret az eredeti andezit kövek felhasználásával készült el, a hiányzó elemeket andezit kőzúzalékos műkővel pótoltuk.

A középkori fa kapuszárnyak és az inventáriumokban meg sem említett faszerkezetű felvonóhíd sajnos nem maradtak fenn. A felvonóhíd létét egyértelműem bizonyítja a szárazárok omladékában, a kapu kőkeretei között megtalált két, az egykori hídtengely íves besüllyesztett hornyát tartalmazó perselykő. A felvonóhíd mintegy 3,50 méteres szélessége a kapu kőkeretének rekonstrukciójából adódik, hossza 5,50 méter körül lehetett. A leeresztett felvonóhidat a sziklába bevésett szárazárok bizonytalan peremképzése és az árok szélességének csökkentése miatt hídfő fogadhatta. Az új hídszerkezet karakterében és meghatározó anyaghasználatában (tölgyfa) a középkori hangulathoz igazodik, de már magán hordozza a mai kor nagyobb teherbírási- és speciális működtetési követelményeiből fakadó sajátosságokat is. Így a forgótengely acélcsőből készült, amelyet a tervezett sűrű használat miatt a csapágyak fogadnak. A mintegy 2,5 tonna önsúlyú, fokozott teherbírású tölgyfa hidat a nagyobb igénybevétel miatt az eredeti konzolkövek helyett műkő kéreggel burkolt vasbeton konzolok tartják és a kapuépítmény emeletén rejtetten, a látogatóktól elzártan elhelyezett elektromos felvonógép mozgatja. A híd mellett masszív biztonsági korlát szavatolja a mintegy 5 méter mély szárazok fölött a vár biztonságos megközelíthetőségét. A hatalmas, szárnyanként mintegy 700 kg súlyú tölgykapun és a felvonóhíd láncfogadó elemén megjelenik az újjáépült vár szimbóluma, a Griff.

A turistafogadás korunkhoz köthető funkcióját kortárs épületrész fogadja magába, amely természetes építőanyagaival ugyanazt a hangulatot kívánja biztosítani a látogatóknak, mint a korabeli Alsóvár: a várkomplexum fogadópontja, masszív, karakteres elővédműve lenyűgöző természeti környezetbe ágyazva. Ez meghatározó tervezői vezérlő elv volt, amely elfogadva a tudományos ismerethiányos helyzetet - az „… amilyen volt, olyan legyen! ...” béklyóit levetve és annak megoldhatatlan követelményén túllépve – egyfajta történelmi időn átívelő folytonosságot igyekszik megteremteni a középkori vár felé. Az új funkcióból (turisztikai fogadópont) és a középkorinál szigorúbb biztonsági és tartószerkezeti követelményekből fakadó új szerkezetek és formák úgy épülnek be a történeti miliőbe és a természeti környezetbe, mintha mindig is itt álltak volna, és a középkori Alsóvár szerves részei lettek volna."

 

Stáblista

Megrendelő: Füzér Község Önkormányzata, Horváth Jenő polgármester.

Támogató: MNV Zrt.

Generál tervező: Közti Zrt . Építész tervezők: Skardelli György, Kelemen Bálint Zoltán

Generál kivitelező: Geoteam Kft.

-----

Kézirat. A cikk megjelent: Kelemen Bálint Zoltán: A füzéri Alsóvár kiépítése. In.: Várak, Kastélyok, Templomok Évkönyv, 2016. 38-42.

A helyreállítást az Éptészfórum is bemutatta.

A Füzéri várról (közte az Alsóvárról 1:15-től) a Pazirik Informatikai Kft. által készített drónfelvételt.