Bevezetés a romkarakterológiába

/Műemlékvédelmi szakmérnöki szakdolgozat, BME, 2010. Konzulens: Dr. Fejérdy Tamás. Kiadás éve: 2012. - Részletek/

Előszó

„Bevezetés a Romkarakterológiába” című műemlékvédelmi szakmérnöki szakdolgozatomat 2010 júniusában védtem meg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki karán. A témát ezt követően több konferencián is bemutattam. Az előadásokra való felkészülés során a szakdolgozat felvetéseit tovább pontosítottam, kisebb-nagyobb mértékben felülbíráltam. Jelen kiadványban a szakdolgozat eredeti, változatlan formában olvashatják. Két konferencia előadásanyaga publikálásra is került: a 2010 novemberében a Magyar Nemzeti Múzeum, Rákóczi Múzeuma szervezésében a sárospataki „XIII. reneszánsz művelődéstörténeti konferencia – A várkutatások legújabb eredményei” című konferencia előadása a Pataki Régészeti Híradó internetes oldalán érhető el, míg a 2011 márciusában az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Bizottsága és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia szervezésében az „Épített örökség védelmében – Változó társadalom – Változó műemlékvédelem?” című nemzetközi műemlékvédelmi konferencián elhangzott előadásom szövege az ezzel azonos című kötetben jelent meg 2012 januárjában. (Kiadó: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, szerkesztő: Ferch Magda) 

Budapest, 2012. február 27.

Kelemen Bálint Zoltán

 

Előszó Kelemen Bálint Zoltán „Bevezetés a Romkarakterológiába” című munkájához

Ez az eredetileg a műemlékvédelmi szakmérnöki képzés keretében kibontakozó kutatással, a rom-téma elméleti és gyakorlati vonatkozásainak elemzésével foglalkozó munka már abban az említett korábbi formájában is több lett, többet hozott, mint ami a képzési keretek közötti elvárás lett volna. Mindebben bizonyára szerepet játszott és játszik az a felismerés, hogy napjainkban a romokkal kapcsolatosan mintegy eltűnni látszik a korábbi, szinte közmegegyezés szerinti megközelítés, amely csupán a rom történetiségét, hangulati hatását tekinti értéknek, anélkül, hogy annak összetevőit elemezné, ugyanakkor a gyakorlati hasznosításra való törekvés kerül az előtérbe.

Másképpen megfogalmazva a rom, mint „műfaj” olyan értelemben került előtérbe hogy azt milyen mértékben lehet és kell a maga változatlan formájában megtartandó adottságnak tekinteni, illetve mi „hozható ki” belőle – mennyiben állítható vissza egykori, eredeti formájában, lehetőleg úgy, hogy hasznosítható épület jöjjön belőle létre.

Kelemen Bálint logikus felépítésű Romkarakterológiája természetesen nem ad, mert nem is akar adni recept-szerű választ ezekre az egyébként igen fontos, egyszerre elvi és gyakorlati jelentőségű kérdésekre. Amit viszont komoly szakmai apparátus felvonultatásával nyújt, az a címben szereplő mindkét két fontos terület: a rom és a karakterológia. Értelemszerűen az utóbbival kezdi, mint a módszertani megközelítését megalapozó eszközzel, számba véve a – mai szóval – épített örökség területén fellelhető karakterológiai jellegű-megalapozottságú munkákat.

Ezzel fontos, mégsem igazán ismert (elismert), illetve nem gyakran alkalmazott eszközre világít rá, ami már önmagában is értékes hozadéka ennek az írásnak. A rom fogalmának – létrejöttének, a rom-lét fázisainak, a rom és épület viszonyának elemzésével hasonlóan lényeges megállapításokat olvashatunk. Olyanokat, amelyek újszerű megközelítésükkel egyeseket akár vitára is ingerelhetnek, de mindenképpen gondolatébresztők, eljutva a rom definíció egyfajta újrafogalmazásáig is.

Mindezek után, e kettős előkészítésre alapozva következik a romkarakterológia újszerű, friss megfogalmazása, az örökséggel kapcsolatos kettős (anyagi és nem-anyagiasult) megközelítéssel. A jobb megérthetőséget szolgálja a témához illeszkedő vizuális megközelítéshez jól kapcsolódó képes (és ötletes...) „romkarakter-szótár”, végezetül az írás befejező részében a továbbgondolás lehetőségeit és a hasznosítás irányait is áttekinthetjük.

Káldi Gyula a szakmérnöki dolgozatról írt opponensi értékelését a következőkkel fejezi be: „Kelemen Bálint összegzésében igen pontosan, ugyanakkor szerényen és minden lényeges megállapítására kitérve fogalmaz, ismételten bizonyítva a témára való érettségét, elköteleződését. Dolgozatát igen nagyra értékelem, s meggyőződésem, hogy a felvetés elmélyült folytatása következik.” Ennek az előszónak a befejezéseként a fenti idézet pontos megfogalmazásával csak egyetérteni lehet... és: várjuk a folytatást!

Budapest, 2012. február 27.

dr. Fejérdy Tamás DLA

 

„A rom, töredékessége ellenére is egy komplex, sok jellemző vonásból összeálló egész, amely az állapotát tekintve folyamatosan változik. Ha a változásnak ezt a rom-lét lényegét érintő-meghatározó dinamikáját érzékletesebben meg akarjuk jeleníteni, úgy is fogalmazhatunk, hogy a rom, ha nem is él, mégis olyan „lény”, amely (ellentétben a magyar műemlékvédelemben egykor használt, elsősorban a romokra vonatkoztatott „holt műemlék” kategorizálással) csak nagyon ritkán tekinthető valóban halottnak. Ennek az „épülettípusnak”, vagy típusként is meghatározható épület-állapotnak a vizsgálatát a metamorfózis, a folyamatos átalakulás és változás mentén kíséreltem meg elvégezni. A célom egyfajta rom-karaktervizsgálati metódus alapjainak felvázolása, meghatározása és az ezzel összefüggésben felmerülő fogalmak vizsgálata volt...”

-----

A tanulmány megjelent és teljes terjedélmében itt olvasható: Kelemen Bálint: Bevezetés a Romkarakterológiába. Históriaantik Könyvkiadó, Budapest, 2012. ISBN 978-963-9978-30-0